Sok gyereknek megy nehezen az elalvás, zaklatott az álma, vagy émelygÅ‘ pocakkal ébred reggel. Vagy csak agresszívebb, morcosabb idÅ‘nként…

Mindannyian tapasztaltuk már idÅ‘rÅ‘l-idÅ‘re magunkon, milyen érzés a szorongás. Amikor tartunk valamilyen veszélyes helyzettÅ‘l, agyunk adrenalin és kortizol hormont termel. A hormonok elÅ‘készítik a testünket harcra vagy menekülésre. Manapság már ritkán fordul elÅ‘, hogy igazi veszély leselkedne ránk, de a szorongás még mindig beköszönt, ha félünk valamitÅ‘l, vagy kellemetlen helyzetbe kerülünk. A kis mértékű szorongás normális, még jótékony hatásai is lehetnek a teljesítményünkre, de ha túlterheltek vagyunk, vagy valami hosszú ideig nyomaszt, akkor az már mindnnapjainkat is befolyásolhatja és bizony, nem jó irányba.

Ez a gyerekeknél sokkal markánsabb és maradandóbb tüneteket produkálhat, teljesítményük romolhat mellett a vislekedésük, hangulatuk, étvágyuk is megváltozhat. Oda kell figyelni ezekre a jelekre.

Sajnos az iskola nem megfelelő környezet minden probléma megoldására, sőt sokszor az iskola és ezzel párhuzamosan a szülő reakciója a gyermeki szorongás fő kiváltó oka annak. Miért nem képes az iskolarendszer ezt felmérni és megoldást kínálni erre? Ez csupán költői kérdés.

Itt szeretnénk kihagsúlyozni, hogy a Helen Doron módszer pontosan azt szeretné elkerülni, hogy bármilyen szorongás kialakuljon a nyelvtanulással kapcsolatban, mert olyan környezetet teremt, ahol minden gátlás, félelem nélkül, jó hangulatban tanulhatnak a gyerekek. Lehet így is hatékonyan nyelvet elsajátítani! Sokan még mindig szkeptikusak, pedig az eredmények magukért beszélnek: mosolygó, eleven, élénk gyerekekkel találkozhatunk minden oktató központunkban. Kár, hogy mindez az angol tanulással kimerül!

De mi, szülők más eszközünk is segíthetünk, hogyan segíthetünk szorongó gyermekeinken:

• Vigyünk rutint és rendet a gyerekek életébe, amihez minden körülmények között tudnak viszonyulni, ami biztonságot ad nekik.
• Értékeljük, ha gyermekünk meg akar oldani a kellemetlen vagy nehéz helyzetet Ã©s ne az eredményre koncentráljunk, hanem arra hogy ki mert állni önmagáért.
• Ne vetítsük ki rá saját félelmeinket! Mindenki aggódik a gyerekéért, mindig van ok az aggodalomra, de ezt Å‘k semmiképpen ne érezzék! Érzelmeinket a gyerekek átveszik és saját fóbiákat kreálnak belÅ‘lük. Ha komoly gondjaink vannak, mi is kérjünk szakértÅ‘tÅ‘l segítséget, ne csak a gyereket cipeljük el terápiára.
• Segítsünk a gyerekeknek kifejezni érzelmeiket, érzéseiket. Tanítsuk meg Å‘ket beszélni a problémákról, hogy merjenek bátran segítséget kérni, mutassuk meg nekik, hogy van megoldás és bizony elÅ‘fordul, hogy félünk valamitÅ‘l, hogy mérgesek vagy csalódottak vagyunk!