A korai nyelvelsajátítás több alapelven működik, ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a nyelvelsajátításnak egy élvezetes tevékenység közben kell történnie.

A megfigyelt foglalkozásokon ezt egyértelműen látni lehet. A kisgyermek számára elsősorban a játék, a mozgás, az ének, illetve mindezek összekapcsolása jelent örömet. Ám ez az öröm nem öncélú: a gyerekek tanulási tevékenységében fontos szerepet játszik.

Azt is mondhatjuk, a gyermek nem azt teszi, amit megtanult, hanem ellenkezőleg: azt tanulja meg, amit már megtett. Épp ezért, a korai nyelvelsajátításkor a mozgással, versenyekkel, állatok utánzásával, ritmikus mozdulatokkal, tánccal és csoportos játékokkal kapcsolatos tevékenységek nagyon fontosak.

A buzdító tanári utasítások azért is hasznosak ebben az életkorban, illetve a nyelvvel való ismerkedés korai szakaszában, mert elegendő időt adnak a produktív nyelvhasználat megjelenéséig a receptív (hallásutáni megértést segítő) készségek kialakulására. A tanár azonnali visszajelzést kap arról, hogy a gyermek megértett-e valamit, hiszen mozdulataival fizikai választ ad.

A szakirodalom ezt TPR-nak (Teljes Fizikai Válasz-Total Physical Response) nevez.