830 Views

Miért Okosabbak a Kétnyelvűek

A The New York Times MARCH 17, 2012, cikke alapján…

Két nyelvet beszélni egy helyett egyértelmű gyakorlati hasznokkal jár globalizálódó világunkban. De az utóbbi években a tudósok azt is igazolták, hogy a kétnyelvűség több annál, minthogy több emberrel tudunk társalogni. Mint kiderült, a kétnyelvűség (bilingualitás) okosabbá tesz. Valódi hatása lehet az agyra, növelve az észlelő készséget a nyelvtől függetlenül, valamint védhet demencia ellen is idős korban.

Ez a nézőpont a kétnyelvűségről rendkívül különbözik a kétnyelvűség 20. századi felfogásától. Észlelés szempontjából kutatók, oktatók is sokáig zavaró hatásúnak vélték a második nyelvet, amely hátráltatta a gyermekek fejlődését.

Nem tévedtek a hatásról mivel bőséges bizonyíték van arra, hogy egy kétnyelvű ember agyában mindkét nyelvrendszer aktív akkor is, amikor csak az egyik nyelvet használja, így okozva olyan helyzeteket, amelyben az egyik rendszer akadályozza a másikat. De ez a hatás, ahogyan a kutatások mutatják, nem is hátrány, inkább áldás. Arra készteti az agyat, hogy feloldja a belső konfliktust, edzve az elmét, mely megerősíti észlelő készségét.

A kétnyelvűek, például, sokkal ügyesebbnek bizonyulnak bizonyos szellemi fejtörÅ‘k megfejtésében, mint az egynyelvűek. Egy 2004-es tanulmányban, melyet Ellen Bialystok és Michelle Martin-Rhee pszichológusok végeztek, bilinguális és monolinguális [óvodásokat/iskola elÅ‘ttieket] arra kértek, hogy egy számítógép képernyÅ‘jén válogassanak külön kék köröket és piros négyzeteket két különbözÅ‘ kategóriába – az egyik kék négyzettel, a másik piros körrel jelölve.

Miért fejleszti a két egyidejűleg aktív nyelvrendszer létezése ezen készségek formáját? Eddig úgy hitték a kutatók, a kétnyelvűek előnye elsősorban egy gátlás képességéből ered, amelyet az egyik nyelvrendszer elnyomásának gyakorlása élez ki: úgy gondolták, az egyik nyelv elnyomása segíti a bilinguális elmét edzeni a figyelemelterelés figyelmen kívül hagyására más kontextusokban. De ez a magyarázat egyre valószínűtlenebb, mivel újabb tanulmányok azt mutatják, hogy a kétnyelvűek jobban teljesítenek az egynyelvűeknél olyan feladatokban is, amelynél nincs szükség az egyik nyelv elnyomására. Ilyen például amikor vonalat kell húzni egy lapon véletlenszerűen elhelyezett emelkedő számokon keresztül.

A meghatározó különbség a bilinguálisok és monolinguálisok között alapvetÅ‘bb lehet: jobb képesség a környezet megfigyelésére. “Kétnyelvűeknek gyakran kell nyelvet váltaniuk – egyik nyelvvel apukáddal beszélsz, míg anyukáddal a másikkal” – mondja Albert Costa, a Pompeu Fabra Egyetem egy kutatója Spanyolországban. “Szükségessé teszi a környezÅ‘ változások nyomon követését ugyanúgy, mint ahogy vezetés közben megfigyeljük környezetünket”. Egy német-olasz kétnyelvűeket olasz egynyelvűekkel összehasonlító tanulmányban, melyben feladatokat kellett megfigyelniük, Costa úr és kollégái azt találták, a kétnyelvű alanyok nemcsak jobban szerepeltek, hanem mindezt úgy tették, hogy kevesebb tevékenység zajlott le az agy figyelemért felelÅ‘s részben, ami arra enged következtetni, hogy hatékonyabbak voltak benne.

A kétnyelvűség látszólag csecsemőkortól öregkorig befolyásolja az agyat (valamint alapos okunk van azt gondolni, hogy ez vonatkozhat azokra is, akik a második nyelvet később kezdik el tanulni életükben).

Egy 2009-es, Kovács Ágnes vezette tanulmányban az International School for Advanced Studies Triesztben, Olaszországban, születésüktől két nyelvnek kitett 7 hónapos csecsemőket hasonlította össze egynyelvűen nevelt kortársaival. A kezdeti kísérletek során a babákat hangjelzéssel, majd a képernyő egyik oldalán megjelent bábuval szembesítette. Mindkét gyermekcsoport megtanult a képernyő megfelelő oldalára felfigyelni a bábura várva. De a későbbi kísérleteken, mikor a bábu a képernyő másik oldalán tűnt fel, a kétnyelvű babák hamar megtanulták, hogy az új irányba nézzenek, míg a többi baba nem.

A kétnyelvűség hatásai életünk alkonyára is kinyúlik. Egy minapi kutatásban 44 idÅ‘s spanyol-angol kétnyelvűekkel, Tamar Gollan, a Kaliforniai Egyetem (San Diego) neuropszichológusa által vezetett kutatócsoport felfedezte, hogy egy magasabb szintű bilingualitás – mindegyik nyelv jártasságát viszonylagos értékeléssel mérve – ellenállóbbak voltak, mint a többiek a demencia kezdetére és más Alzheimer-kór tüneteire. Minél magasabb szintű a kétnyelvűség, annál késÅ‘bbi a kezdet ideje.

Soha senki sem kételkedett a nyelv erejében. De ki hitte volna, hogy a szavak, amiket hallunk, és mondatok, melyeket alkotunk ilyen mély benyomást keltenek?

Az első feladatban a gyerekeknek szét kellett válogatniuk a formákat szín szerint, a kék köröket a kék négyzettel jelölt tartóba téve, s a piros négyzeteket a piros körrel jelölt tartóba rakva. Mindkét csoport viszonylag egyszerűen végezte el a feadatot. Majd a gyermekeket arra kérték, hogy forma szerint szortírozzanak, ami sokkal nagyobb kihívás volt, mert ehhez a képeket ellentmondásos színű tartóba kellett helyezniük. A kétnyelvűek gyorsabban végezték el ezt a feladatot.

Több, ilyen tanulmány adataiból arra következtetünk, hogy a kétnyelvűség fejleszti az agy végrehajtó szerepét – egy parancsrendszer, amely a figyelmi folyamatokat irányítja, amiket tervezéshez, problémamegoldáshoz használunk, és más, mentálisan változatos, nehezebb feladatok elvégzéséhez alkalmazunk. Ezek a folyamatok magukba foglalják a figyelemelterelÅ‘ tényezÅ‘k kizárását, hogy összpontosítsunk, a figyelmet tudatosan egyik dologról a másikra váltsuk, és tartsuk észben az információt – pontosan úgy mint emlékezni egy útvonal sorozatra autóvezetés közben.

831 Views

Miért Okosabbak a Kétnyelvűek

A The New York Times MARCH 17, 2012, cikke alapján…

Két nyelvet beszélni egy helyett egyértelmű gyakorlati hasznokkal jár globalizálódó világunkban. De az utóbbi években a tudósok azt is igazolták, hogy a kétnyelvűség több annál, minthogy több emberrel tudunk társalogni. Mint kiderült, a kétnyelvűség (bilingualitás) okosabbá tesz. Valódi hatása lehet az agyra, növelve az észlelő készséget a nyelvtől függetlenül, valamint védhet demencia ellen is idős korban.

Ez a nézőpont a kétnyelvűségről rendkívül különbözik a kétnyelvűség 20. századi felfogásától. Észlelés szempontjából kutatók, oktatók is sokáig zavaró hatásúnak vélték a második nyelvet, amely hátráltatta a gyermekek fejlődését.

Nem tévedtek a hatásról mivel bőséges bizonyíték van arra, hogy egy kétnyelvű ember agyában mindkét nyelvrendszer aktív akkor is, amikor csak az egyik nyelvet használja, így okozva olyan helyzeteket, amelyben az egyik rendszer akadályozza a másikat. De ez a hatás, ahogyan a kutatások mutatják, nem is hátrány, inkább áldás. Arra készteti az agyat, hogy feloldja a belső konfliktust, edzve az elmét, mely megerősíti észlelő készségét.

A kétnyelvűek, például, sokkal ügyesebbnek bizonyulnak bizonyos szellemi fejtörÅ‘k megfejtésében, mint az egynyelvűek. Egy 2004-es tanulmányban, melyet Ellen Bialystok és Michelle Martin-Rhee pszichológusok végeztek, bilinguális és monolinguális [óvodásokat/iskola elÅ‘ttieket] arra kértek, hogy egy számítógép képernyÅ‘jén válogassanak külön kék köröket és piros négyzeteket két különbözÅ‘ kategóriába – az egyik kék négyzettel, a másik piros körrel jelölve.

Miért fejleszti a két egyidejűleg aktív nyelvrendszer létezése ezen készségek formáját? Eddig úgy hitték a kutatók, a kétnyelvűek előnye elsősorban egy gátlás képességéből ered, amelyet az egyik nyelvrendszer elnyomásának gyakorlása élez ki: úgy gondolták, az egyik nyelv elnyomása segíti a bilinguális elmét edzeni a figyelemelterelés figyelmen kívül hagyására más kontextusokban. De ez a magyarázat egyre valószínűtlenebb, mivel újabb tanulmányok azt mutatják, hogy a kétnyelvűek jobban teljesítenek az egynyelvűeknél olyan feladatokban is, amelynél nincs szükség az egyik nyelv elnyomására. Ilyen például amikor vonalat kell húzni egy lapon véletlenszerűen elhelyezett emelkedő számokon keresztül.

A meghatározó különbség a bilinguálisok és monolinguálisok között alapvetÅ‘bb lehet: jobb képesség a környezet megfigyelésére. “Kétnyelvűeknek gyakran kell nyelvet váltaniuk – egyik nyelvvel apukáddal beszélsz, míg anyukáddal a másikkal” – mondja Albert Costa, a Pompeu Fabra Egyetem egy kutatója Spanyolországban. “Szükségessé teszi a környezÅ‘ változások nyomon követését ugyanúgy, mint ahogy vezetés közben megfigyeljük környezetünket”. Egy német-olasz kétnyelvűeket olasz egynyelvűekkel összehasonlító tanulmányban, melyben feladatokat kellett megfigyelniük, Costa úr és kollégái azt találták, a kétnyelvű alanyok nemcsak jobban szerepeltek, hanem mindezt úgy tették, hogy kevesebb tevékenység zajlott le az agy figyelemért felelÅ‘s részben, ami arra enged következtetni, hogy hatékonyabbak voltak benne.

A kétnyelvűség látszólag csecsemőkortól öregkorig befolyásolja az agyat (valamint alapos okunk van azt gondolni, hogy ez vonatkozhat azokra is, akik a második nyelvet később kezdik el tanulni életükben).

Egy 2009-es, Kovács Ágnes vezette tanulmányban az International School for Advanced Studies Triesztben, Olaszországban, születésüktől két nyelvnek kitett 7 hónapos csecsemőket hasonlította össze egynyelvűen nevelt kortársaival. A kezdeti kísérletek során a babákat hangjelzéssel, majd a képernyő egyik oldalán megjelent bábuval szembesítette. Mindkét gyermekcsoport megtanult a képernyő megfelelő oldalára felfigyelni a bábura várva. De a későbbi kísérleteken, mikor a bábu a képernyő másik oldalán tűnt fel, a kétnyelvű babák hamar megtanulták, hogy az új irányba nézzenek, míg a többi baba nem.

A kétnyelvűség hatásai életünk alkonyára is kinyúlik. Egy minapi kutatásban 44 idÅ‘s spanyol-angol kétnyelvűekkel, Tamar Gollan, a Kaliforniai Egyetem (San Diego) neuropszichológusa által vezetett kutatócsoport felfedezte, hogy egy magasabb szintű bilingualitás – mindegyik nyelv jártasságát viszonylagos értékeléssel mérve – ellenállóbbak voltak, mint a többiek a demencia kezdetére és más Alzheimer-kór tüneteire. Minél magasabb szintű a kétnyelvűség, annál késÅ‘bbi a kezdet ideje.

Soha senki sem kételkedett a nyelv erejében. De ki hitte volna, hogy a szavak, amiket hallunk, és mondatok, melyeket alkotunk ilyen mély benyomást keltenek?

Az első feladatban a gyerekeknek szét kellett válogatniuk a formákat szín szerint, a kék köröket a kék négyzettel jelölt tartóba téve, s a piros négyzeteket a piros körrel jelölt tartóba rakva. Mindkét csoport viszonylag egyszerűen végezte el a feadatot. Majd a gyermekeket arra kérték, hogy forma szerint szortírozzanak, ami sokkal nagyobb kihívás volt, mert ehhez a képeket ellentmondásos színű tartóba kellett helyezniük. A kétnyelvűek gyorsabban végezték el ezt a feladatot.

Több, ilyen tanulmány adataiból arra következtetünk, hogy a kétnyelvűség fejleszti az agy végrehajtó szerepét – egy parancsrendszer, amely a figyelmi folyamatokat irányítja, amiket tervezéshez, problémamegoldáshoz használunk, és más, mentálisan változatos, nehezebb feladatok elvégzéséhez alkalmazunk. Ezek a folyamatok magukba foglalják a figyelemelterelÅ‘ tényezÅ‘k kizárását, hogy összpontosítsunk, a figyelmet tudatosan egyik dologról a másikra váltsuk, és tartsuk észben az információt – pontosan úgy mint emlékezni egy útvonal sorozatra autóvezetés közben.