Észrevettétek már, hogy a gyerekek minden apró részletre tökéletesen emlékeznek?

Hogy hívják a legjobb barátjuk kistesóját, milyen színű a szomszéd kiscicájának a szeme, tegnap megígérted, ha gyorsan felveszi a cipőjét ma elmentek a játszótérre, melyik nap jön a kukásautó…

Ha valami érdekli őket, örömmel foglalkoznak vele, és emlékeznek rá később. Nagycsoportos óvodásaimmal madarakról „tanultunk” angolul, azaz megnéztük őket képeken, és meghallgattuk jellegzetes hangjukat egy applikáció segítségével. A következő foglalkozáson, egy héttel később, kíváncsian vártam, vajon melyik madár énekét ismerik fel, melyikre emlékeznek egyszeri hallás után? Nos, azt kell, hogy mondjam, bizony mindre emlékeztek, én pedig őszintén bevallom, hogy nem ismertem volna fel mindet magamtól pusztán hangjuk alapján – ők pedig szemrebbenés nélkül, természetesen angolul sorolták a madarak neveit.

A foglalkozás végén egyikőjük óriás mosollyal az arcán mesélte nekem, hogy tegnap reggel volt a kertjükben egy robin (vörösbegy) séta közben pedig látott egy magpie-t (szarka). Többek közt ezért is megéri a gyerekek óriás tudásszomját csillapítani – örülnek a birtokukban levő tudásnak, amivel önbizalmuk is növekszik. És mennyivel egyszerűbb most elsajátítaniuk akár bonyolultabb szavakat is, mint később szótárazva, nem igaz?

/Horváth Katalin – Budapest 16. kerületi Helen Doron Oktató Központ vezetÅ‘je/