A következÅ‘ cikk Masaru Ibuka – 3 éves kor után már késÅ‘ című könyvének elÅ‘szava, szóról szóra. 

„A SZERZŐ ELŐSZAVA

            ŐsidÅ‘k óta úgy tartják, hogy a kiemelkedÅ‘ tehetség mindenek elÅ‘tt öröklött, a természet szeszélyétÅ‘l függÅ‘ dolog. Amikor arról beszélnek, hogy Mozart három évesen adta elsÅ‘ koncertjét, vagy hogy John Stuart Mill ugyanilyen idÅ‘- sen klasszikus irodalmat olvasott latinul, legtöbben könnyen odavetik: „Persze, hisz Å‘k zsenik”.

      Ugyanakkor Mozart és Mill korai életéveinek részletes elemzésekor kiderül, hogy apáik, akik kiemelkedÅ‘ személyiséggé akarták faragni gyermeküket, szigorúan nevelték Å‘ket. Feltételezem, hogy sem Mozart, sem Mill nem született zsenik voltak, tehetségük annak köszönhetÅ‘en bontakozhatott ki teljessé- gében, hogy korai gyermekkoruktól kezdve megfelelÅ‘ környezetben éltek és kitűnÅ‘ képzésben részesültek.
         
         Mindez fordítva is igaz – ha az újszülöttet kezdettÅ‘l fogva természetétÅ‘l távol álló, idegen környezetben nevelik – a késÅ‘bbiekben sem lesz lehetÅ‘sége a normális fejlettség elérésére. LegmeggyÅ‘zÅ‘bb példája ennek a „farkas-lányok”, Amala és Kamala története, akiket az 1920-as években talált meg egy Kalkuttá- tól (India) délnyugatra esÅ‘ barlangban egy misszionárius és a felesége. Ők minden erÅ‘feszítést megtettek azért, hogy a farkasok által nevelt gyermekeknek emberi formát adjanak, de minden erÅ‘feszítésük hiábavalónak bizonyult.

           Könnyű magától értetÅ‘dÅ‘nek venni, hogy az ember utódja – ember, a farkasé – farkas. Azonban ezeknél a kislányoknál az emberi környezetben is megmaradtak a „farkasszokások”. MindebbÅ‘l az következik, hogy a kicsinyek számára mindenekelÅ‘tt a születés utáni képzés és a környezet határozza meg, mivé válnak – emberré vagy farkassá!

       Elgondolkodva ezeken a példákon egyértelművé válik, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja az újszülött életét a képzés és a környezet. Ez a probléma nemcsak az egyes gyermekek életében bír nagy jelentÅ‘séggel, hanem az egész emberiség egészségét és boldogságát befolyásolja. Ezért foglalkoztam 1969-ben a „Korai Fejlesztés” japán egyesületének megalapításával. Japán és külföldi tudósok gyűltek össze azért, hogy kísérleti osztályokban tanulmányozzák, elemezzék és elterjesszék dr. Sinichi Suzuki kisgyermekek hegedűtanítá- sában kifejlesztett módszerét, mely abban az idÅ‘ben az egész világon nagy visszhangot keltett.

             Ahogy elÅ‘rehaladtunk munkánkban, világossá vált számunkra, hogy mennyire káros a gyermekek nevelésének tradicionális módszere. Általában úgy véljük, hogy mindent tudunk a gyermekekrÅ‘l, pedig a gyermekek reális lehetÅ‘ségeirÅ‘l valójában nagyon kevés ismerettel rendelkezünk. Nagy figyelmet fordítunk arra a kérdésre, hogy mit tanítsunk a három éven felüli gyermekeknek. Pedig a modern kutatások szerint, erre az életkorra az agysejtek pályái már 70-80 %-ban kialakulnak. Mindez nem azt jelenti-e, hogy erÅ‘feszítéseinket a gyermeki agy fejlesztésére három éves korig kell megtennünk?

      A korai fejlesztés nem azt jelenti, hogy a csecsemÅ‘k fejét erÅ‘szakosan teletömjük adatokkal és számokkal. A legfontosabb – az új próbálkozások „idejében” történÅ‘ elÅ‘segítése. Aki nap mint nap gondoskodik a gyermekrÅ‘l – általában az anya -, ismerheti fel, hogy mikor jön el ez az „idő”. Ezt a könyvet azért írtam, hogy segítséget nyújtsak az édesanyáknak.

Masaru Ibuka!”
 
 
Kiadva: 
NÉPSZERŰ PSZICHOLÓGIA
MASARU IBUKA
3 ÉVES KOR UTÁN MÁR KÉSŐ
Budapest Víztérítő Kiadó
2001