Az idegen nyelvtudás vagy a végzettség számÃt? – Mindenki beszél angolul, nem? A kérdést zavart pillantások és heves szemöldökvonogatások követik. Miközben néhányan heves suttogásba kezdenek, a diákmunka-közvetÃtÅ‘ tovább folytatja: – Angol nyelvtudás követelmény, a további idegen-nyelvismeret elÅ‘ny. Páran a kijárat felé kullognak. Bence és Dóra is részt vett ezen az ’interjún’. Itt találkoztak elÅ‘ször. Bence volt az egyik, aki hamar távozott. Pedig gimnazista jó tanulóként hat év angoltanulás után nagyon bÃzott abba, hogy alkalmas a kiválasztott diákmunkára. Már diákmunkázott néhány helyen, és bár az angolórákat nem mindig vette komolyan, arra nem számÃtott, hogy a megfelelÅ‘ angol nyelvtudás hiányában utasÃtják vissza. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, az a pillanat, amikor elhatározta, szeretne igazán megtanulni angolul beszélni. Dóra szerencsésebb, szülei nagyon fontosnak tartották a nyelvórákat, ezért már egész kicsi kora óta természetes volt neki, hogy idegen nyelven is beszélnek hozzá, játszanak vele. KÃvülrÅ‘l fújta az angol dalokat, és nagyon büszke volt magára, hogy 5 évesen többet tud angolból, mint a szülei. Ragadt rá, mint a kosz, azt mondták. KésÅ‘bb szerzett külföldi barátokat, és már többször volt náluk látogatóban, nemrég jött haza egy nyári ösztöndÃjról. Tudta, hogy nyelvtanulás önmagában is új lehetÅ‘ségeket nyit, amikkel egyébként nem találkozna szembe. Dóra mázlista, mert amellett, hogy észrevétlenül elsajátÃtott egy idegen nyelvet, nagyon sokat nyert. Azóta is szÃvesen tanul más nyelveket, mert megtapasztalta, hogy egy újabb nyelv egy újabb ablak a világra. Tudja, hogy aki nem ismer egy idegen nyelvet sem, nem ismeri igazán a sajátját sem. Karap Judit Ãrása
Az idegen nyelvtudás vagy a végzettség számÃt? – Mindenki beszél angolul, nem? A kérdést zavart pillantások és heves szemöldökvonogatások követik. Miközben néhányan heves suttogásba kezdenek, a diákmunka-közvetÃtÅ‘ tovább folytatja: – Angol nyelvtudás követelmény, a további idegen-nyelvismeret elÅ‘ny. Páran a kijárat felé kullognak. Bence és Dóra is részt vett ezen az ’interjún’. Itt találkoztak elÅ‘ször. Bence volt az egyik, aki hamar távozott. Pedig gimnazista jó tanulóként hat év angoltanulás után nagyon bÃzott abba, hogy alkalmas a kiválasztott diákmunkára. Már diákmunkázott néhány helyen, és bár az angolórákat nem mindig vette komolyan, arra nem számÃtott, hogy a megfelelÅ‘ angol nyelvtudás hiányában utasÃtják vissza. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, az a pillanat, amikor elhatározta, szeretne igazán megtanulni angolul beszélni. Dóra szerencsésebb, szülei nagyon fontosnak tartották a nyelvórákat, ezért már egész kicsi kora óta természetes volt neki, hogy idegen nyelven is beszélnek hozzá, játszanak vele. KÃvülrÅ‘l fújta az angol dalokat, és nagyon büszke volt magára, hogy 5 évesen többet tud angolból, mint a szülei. Ragadt rá, mint a kosz, azt mondták. KésÅ‘bb szerzett külföldi barátokat, és már többször volt náluk látogatóban, nemrég jött haza egy nyári ösztöndÃjról. Tudta, hogy nyelvtanulás önmagában is új lehetÅ‘ségeket nyit, amikkel egyébként nem találkozna szembe. Dóra mázlista, mert amellett, hogy észrevétlenül elsajátÃtott egy idegen nyelvet, nagyon sokat nyert. Azóta is szÃvesen tanul más nyelveket, mert megtapasztalta, hogy egy újabb nyelv egy újabb ablak a világra. Tudja, hogy aki nem ismer egy idegen nyelvet sem, nem ismeri igazán a sajátját sem. Karap Judit Ãrása